Nem számít, mit érzünk, és mit tudunk, nem számít, milyen adományokkal és tehetségekkel rendelkezünk, csakis a cselekvés által hívhatjuk életre azokat. Csak a tett számít.

Világunkban nem könnyű cselekedni. A kétség és a tehetetlen lustaság erői ott munkálkodnak mindenütt. Mégis cselekednünk kell. A szavak lehetnek olcsók, a fogalmak és a filozófiák lehetnek elegánsak, bővelkedhetünk az ötletekben, a jó szándék pedig lehet megkapó.

Hogy e szavakat, fogalmakat és ötleteket cselekedetek formájában nyilvánítsuk meg, energiára van szükségünk, áldozatot kell vállalnunk. Úrrá kell lennünk bizonytalanságérzetünkön, magunk mögött kell hagynunk az önbizalomhiányt, a fásultságot, a kifogásokat. Legtöbben csak akkor cselekszünk, amikor már annyira elviselhetetlenné válik az érzelmi, a mentális vagy a fizikai fájdalom, hogy muszáj megmozdulnunk.

A legtöbben belső engedélyre várunk, mielőtt bármit is megtennénk. Megvárjuk, míg a félelem másfelé néz, amíg félreáll az önbizalomhiányunk és engedélyt ad nekünk arra, hogy cselekedjünk. Világunk békés harcosai nem várnak engedélyre: tudják, érzik, hogy mit kell cselekedniük, és a bátorság és a teljesség útját választják. A szívükre hallgatnak az észérvek helyett.